Mit tudnál ajánlani stressz ellen? Itt gondolok pl. egyszerűbb, hétköznapi gyakorlatokra, amik mentálisan pozitívan hatnak.

Ez érdekes kérdés, mert mostanában mindenki le akarja győzni a stresszt, arra pedig mintha nem is gondolnának, hogy az emberi szervezet nem ennyi és nem ilyen jellegű stresszre készült.
Vannak egyszerű, hétköznapi gyakorlatok, de véleményem szerint ezek csak arra jók - még ha hatékonyak is -, hogy az ember még jobban kizsigerelje magát, a testét, a lelkét. A kapitalizmus mondja azt, hogy ne csökkentsd a stressz mennyiségét, hanem tanuld meg kezelni.
Az elsődleges stressz-kezelő technika, hogy azt a stresszt, amit el lehet kerülni, kerüljünk el; amit ki lehet gyomláni az életünkből, azt tüntessük el! Szerintem erre érdemes energiát fordítani és alaposan átgondolni. Még utána is túl sok fog maradni!
Azt gondolom jó néha megállni pár ...

Kedves László!
A Menyem problémájával fordulok hozzád. 15 éves lesz az unokám, de az anyjával nagyon tiszteletlenül, durván beszél, leírni is életveszélyes a "dögölj meg, rákosodj el" talán még enyhe mondatai.  Mindent megkap amit a száján kiejt, szinte azonnal. Vágyai késleltetés nélkül teljesülnek. Sajnos a fiamtól a gyermek 3,5-4 éves kora körül elszakadt, a menyemnek szinte azonnal lett egy élettársa, aki azóta már a férje is, de mivel Őt nem engedte anno nevelni a gyereket, ma már nem szól bele semmilyen szinten a vitáikba. A fiam 3 éve meghalt, de előtte sem volt szoros kapcsolatunk az unokámmal, mivel távol lakunk.
A kérdésem, mit tehetek én, tehet a menyem, hogy a helyzete normális legyen a gyerekével. Így élni igen csak ...

Kedves Kinga!
Mi magunk tanítjuk meg a környezetünknek, hogy hogyan bánhat velünk. Maguktól nem tudják. Ha a menyeddel, aki felnőtt így bánik egy gyerek, akkor azt megengedi, eltűri. Bármit is csinál ellene, nem csinálja hatékonyan. Lehet, hogy nem kellene változtasson azon, amit csinál, csak a hatékonyságon.
Ha egy gyermek zaklat egy felnőttet, ha egy gyermek szörnyeteg, vadállat egy felnőttel szemben, annak sok oka lehet. Lehetséges, hogy volt egy pont, ahol egy nehéz helyzetben valaki a környezetében nem vállalta el, hogy “szörnyeteg” legyen és így ő vállalta magára ezt a szerepet.  Jó lenne, ha a fiú is tudna beszélgetni valakivel - legjobb lenne persze, ha az anyjával tudna -, hogy szavakat, más szavakat találjon a dühére és a ...

A fiam 9 éves volt, amikor másodszor férjhez mentem és  Németországba költöztünk. Sajnos egymással és a tágabb családdal való folytonos problémák között nőtt fel. Korán elköltözött, de távolról is segítettük, diplomás, nyelveket beszélő informatikus lett. Egy másik országban kapott jó munkát, mi pedig hazaköltöztünk a férjemmel. 4. éve él magányosan, egyedül egy társbérlet kis szobájában. Nem tud kapcsolatot teremteni, egyre jobban befelé fordul. Többször évente jön haza, ekkor pánikrohamai is voltak, félek, hogy öngyilkos lesz. 1-2 pszichiáternél volt, többet nem megy. Gyökértelen, pedig itt egy kis lakásba költözhetne.  Hogy tudom kihúzni a gödörből? Köszönöm!

Kedves Piroska!A fiad felnőtt és felelős az életéért, a jóllétéért, a boldogságáért. Nem mutathat rád, hogy azért szenvedek, mert az anyám nem jól nevelt fel. Felnőtt, csinálhat valamit, ami a vágya, amitől jól, vagy jobban érzi magát. És te nem vállalhatsz már felelősséget érte, mert nincs hatalmad az élete felett. Ha ott akarsz felelősséget vállalni, ahol nincs hatalmad, szorongani fogsz, ahogy az látszik is. Nem lehet megmenteni egyszerűen azért, mert senkit sem lehet, aki nem akarja.Az jut eszembe, amikor olvaslak, hogy a probléma, amiért írsz lehet az, hogy lelkiismeretfurdalásod van, amiért a fiad “gyökértelen”, azt hiszed te tetted ezt vele, ezért meg kell mentsd.Én azt gondolom, hogy ha mondanivalód van neki, akkor menj el hozzá ...

Egy éve volt egy viszonyom egy egyetemi tanárommal, kinek jegyese és gyereke volt. Elmondása szerint minden rendben volt/van a kapcsolatában, mégis viszonyt kezdeményezett velem. Nem tudom hogy keveredtem bele, de élveztem, ugyanakkor bűntudatom volt hisz mélységesen elítéltem az ilyen nőket előtte. A viszony lezárult, elvileg mindenki “sérülés“ nélkül megúszta. Azt hiszem magamban én is helyre tettem.Kérdésem mégis az lenne hogy tényleg lehetséges hogy egy kapcsolatban minden jó mégis ennek ellenére viszonyt kezdeményez az illető, sőt utána ugyanúgy megy minden tovább mintha ez meg sem történt volna?!Szerinted létezik a karma? És ezt vissza fogom kapni?

Kedves Margit!A kérdésed először etikai és azután lehet pszichológiai.Először azt lehet megnézni, hogy ki tett mit, kivel - mi az amit te tettél. Ha jól értem szövetkeztél egy tanároddal, hogy be tudja csapni a jegyesét. Hogy ő miért tette ezt, arra én vagy te nélküle nem tudunk rájönni, mint ahogy azt sem tudhatod sem te sem én, hogy milyen volt valójában a kapcsolata - ezt vagy elhiszed neki, vagy nem. Ha elhiszed neki, akkor a történetedben benne van a válasz - minden jó és viszonyt kezdeményezett, tehát történhet ilyen. Ha nem hiszed el, akkor szintén benne van a válasz - nem volt minden jó, azért kezdeményezett viszonyt. Így a kérdésed így utólag arról szól, hogy magad sem tudod, hogy higgy-e annak az embernek. Hát ha te nem tudod én ...