Felelős felelőtlenek - beszélgetés Ács Danival

/2020. február 5-én beszélgetett Tóth László és Ács Dani Miskolcon a Tudomány és Technika Házában - részlet/

ÁD: Ha a saját életemet végiggondolom, akkor azt mondanám, hogy ki lett kényszerítve, hogy felelősséget vállaljak. Legelőször nem a saját kedvemből kezdtem el felelősséget vállalni, hanem mert ezt elvárták.

TL: Aham. Mondasz erről többet? 

ÁD: Igen. Például azt mondta egyszer az apám, vagy az anyám, hogy nem ad nekem többet pénzt. És akkor muszáj volt dolgoznom, hogy legyen pénzem. 

TL: Dehogy volt muszáj! 

ÁD: Igaz! Úgy döntöttem, hogy nem akarok kéregetni az utcán. Akkor így igazad van. Tehát mégiscsak az van, hogy nem lehetsz nem szabad, nem lehetsz nem felelős. Így szólt a meghatározás a Katolikus Lexikonban: a felelősség számadási kötelezettség olyan cselekedetekről, amiket az ember tudva és szabadon hajtott végre. Hát milyen olyan cselekedet van, amit nem szabadon hajtottunk végre?! 

TL: Például az, hogy ide megszülettem. Szerintem ebben nekem nem volt semmiféle választásom, vagy szabadságom. Mondjuk aki valóságosan megszületett, az még csinált is valamit ténylegesen, de pl. engem csak kivettek az anyámból császármetszéssel. Tehát például én és azok akik hasonló cipőben járnak, még annyit sem csináltunk, hogy megszülessünk. 

ÁD: Akkor hol kezdődik a felelősségvállalás? Van olyan, amikor még nem várnak tőlem semmit. Amikor azt mondják, hogy ez egy gyerek és még nem kell magáról gondoskodnia, még nem kell minden döntéséért vállalnia a felelősséget. Korábban, amikor a beavatásról beszéltél, úgy mondtad, hogy ez egy pontszerű cselekvés. Tegnap még nem voltam felelős - holnap már felelős vagyok. 

TL: Szerintem a jog is ugyanezt mondja, csak kiveszi a beavatást és az egyéni utat és mindenkit egyenformára vág, azzal, hogy azt mondja, hogy a 16. vagy a 18. vagy a 21. születésnapodat ha betöltötted, akkor felelőssé váltál. Tegnap még nem voltál az, nem mehettél szavazni, ha akkor lett volna az választás, lefeküdtél, aludtál egyet és ha aznap volt, amikor már betöltötted, akkor mehettél szavazni. 

ÁD: Valahogy hiányzik ez a beavatási rítus. Valószínűleg a család az elsődleges színtere az ember beavatásának, itt érünk felelőssé. És néhány családban ez valahogy nem sikerül, nem valósul meg és valami elakadás keletkezik. Innen jött ennek a mai beszélgetésnek a címe is: felelős felelőtlenek - azok a felelős felelőtlenek, akik úgy tesznek, mintha nem lennének felelősek, de egyébként ők már, mondjuk jogilag, felelősek. 

TL: Valahol eljön az a pont, amikor felnövök, mikor annak ami körülvesz nem lehet más hivatkozási alapja, csak én magam. Nem mondhatom azt, hogy nem akarok itt lenni, mert engem csak a szüleim varázsoltak ide - mert ha nem akarok itt lenni, akkor el is mehetek. De ha eldöntöttem, hogy élni akarok, akkor onnantól kezdve felelősséget vállalok. És nem beszélhetek arról, hogy ki mindenki az oka mindennek, hiszen felnőtt vagyok, hatalmam van, cselekedhetek és megtehetek nagyon sok mindent azért, hogy változtassak a környezetemen. Tehetek a jóllétemért és tehetek mások jóllétéért. 

ÁD: Ezt, hogy ne panaszkodj, ezt sokan mondják, én is szoktam mondani. Vannak, akik tulajdonságként beszélnek arról, hogy az ember felelős, úgy, mintha a felelősséget lehetne fejleszteni, bővíteni. Most itt ülök és úgy tapasztalom az életem, hogy kevés dologért vagyok felelős, de sokat beszélgetek veled és egy év múlva már úgy fogom érezni, hogy sokkal több dologért vagyok felelős. 

TL: Szerintem ez olyan, mint egy éberség. Egyre inkább észreveszed abban, ahogy beszélsz mondjuk, vagy abban ahogy a világra nézel, hogy miért vagy felelős, meg azt is, hogy hol hárítod a felelősséged, amikor felelős vagy. Vagy azt is - és ez sem túl kellemes - hogy miért vállalsz felelősséget ott, ahol nem vagy felelős. 

ÁD: Én ezt úgy képzelem el, hogy 100%-ban felelős vagyok mindenért, amit teszek. Ezt biztos nem mindenki látja így, de ez olyan, hogy ott van, csak nem vagyok rá éber, vagy nem akarom elfogadni, vagy nem akarok szembenézni vele? És akkor ha erről beszélgetünk akkor észrevehetem, hogy wow, ez tényleg így van. 

TL: Igen, és a felelősségvállalással hatalom is jár. Mert ha jól disztingválsz, akkor ahol felelősséget vállalsz ott lesz hatalmad is. Vagy - ha jól méred fel, akkor ott vállalsz csak felelelősséget, ahol van hatalmad; ahol van hatalmad, ott viszont elvállalod a felelősséget. 

ÁD: András olvasta ezt a beszélgetést és eszünkbe juttatta a fuga állapotot. Akit gyerekkorában büntetéssel és jutalmazással engedelmességre tanítanak, az egy nagyon mély hipnózis. Képtelenné teheti az embert arra, hogy nemet mondjon, mert a kapcsolat megszakadása rettenetes félelemmel tölti el. Ebben a disszociatív állapotban, az úgynevezett fuga állapotban, az ember kilép a saját személyiségéből és bábuként engedelmeskedik. Az engedelmesség pedig, ahogy András írja, nem egyenlő beleegyezéssel. Akkor mégsem vagyok minden cselekedetemért 100%-ban felelős? 

TL: Szerintem felelős vagy. A fuga állapotnál ezt úgy mondanám, hogy amikor először történik, nem vagy felelős. Amikor még nem tudod, hogy te könyedén fuga állapotba tudsz kerülni, akkor nem vagy felelős érte és azért, amit akkor teszel. Azután, ha már tudod, akkor felelős vagy azért, hogy kikerüld azokat az embereket és helyzeteket. Olyan, mintha azt tudnád magadról, hogy neked sokkal könnyebben törik el a csontod, mint másnak. Hát akkor sokkal jobban kell vigyázz magadra. 

Feldmár András (utólag olvasta a beszélgetést és hozzáfűzte): Igen. Az illető felelőssége az, hogy megtanuljon nem engedelmeskedni egy másik embernek. Egy helyzet uralkodhat felettem, de sohasem egy másik ember.

Hacsak nem játszom azt, hogy úgy csinálok mintha engedelmeskednék. Játszani mindent lehet.
Compliance ≉ consent! Engedelmesség NEM beleegyezés! 

ÁD: És mit szólsz Emmanuel Lévinashoz, aki Dosztojevszkijt idézi: „Mindannyian vétkesek vagyunk mindenben, mindannyian mindnyájunk előtt, és én vétkesebb, mint a többiek.” Ezt nem úgy kell érteni, hogy bűnös cselekedeteket hajtottunk végre, hanem azt, hogy én olyan teljes felelősséggel vagyok felelős, amely még a másik ember felelősségéért is felelős. Ez asszimetrikus. Azt is mondja Lévinas, hogy nem várhatok viszonzást, akkor sem, ha az életem függ tőle. Hogy lehetek én, ha nem is a másik ember cselekedeteiért, de a másik emberért, a másik ember felelősségéért felelős? Azt hiszem, ezt úgy kell érteni, hogy ha rád nézek, bele az arcodba, akkor nem tudok szabadulni attól, hogy te is ember vagy, meg én is, hogy tulajdonképpen egyek vagyunk, szóval úgy kell rád vigyáznom, mint saját magamra. Sőt, jobban. Ez megható, ebben van valami spirituális. 

TL: Igen! - amikor nem arról beszélünk, hogy mennyire nagyon különbözünk egymástól, akkor arról kell beszéljünk, hogy nem különbözünk, hiszen mind emberek vagyunk, összekapcsolva, összekapcsolódva - egy emberiségnek a részei, magunkban szinte életképtelenek.